A kóválygás Sződligeten megismétlődő szertartása volt a Wellness hétvégéknek. Gyakran előfordult az is, hogy bizonyos embereknek nyoma veszett, mint ahogy a képsorban is.

Na de! Kihasználom az alkalmat, hogy néhány szóban megemlékezzek Sződligetről. Festői település, ami valahol a Budapestet övező toxikus zóna lápjai és az alföldi sivatag határmezsgyéje között fekszik. Legfőbb infrastruktúrája a közvilágítás, ha működik. Éjszakánként mutáns-hordák, ittas egyetemisták, kutyák és baglyok járják. Kocsmái nincsenek, vagy nincsenek nyitva, de aztán mindig előkerülnek.

Amúgy a képsor utolsó képéről a Háború és Béke epikus jelenete jut az eszembe, amikor a hős (már nem tudom, hogy ki, de valami orosz) sebesülten fekszik a csatamezőn és kvázi megvilágosodik.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.