A dolog persze nem volt ennyire egyszerű, még hagyján, hogy az igen (az)másnapos Viktorral elkocsikáztunk az állomásra reggel 8-kor, de a vonatra való feljutás is igencsak megerőltetőnek bizonyult. Onnan már ugyanis sínen voltunk. (szó szerint)

Főleg Peti, akit az alkoholszinten kívül a lábába járó fájdalom is keserített. Haladási sebessége a szó szoros értelmében 1,14 km/h süllyedt, aminek következtében majdnem elütötte a 3 km/h -s csúcssebességgel száguldó BZMOT- mint ahogy azt a képsor hívatott ábrázolni. Másik Wellness hétvégék alkalmával előfordult ennél drámaibb befejeződés is, amire nemrég Viktor hívta fel a figyelmemet.

Ennyi volt rövid kiruccanásunk a Wellness hétvégék epikus történetébe. A következő alkalomtól visszatérünk az egyetem kevésbé felkavaró és barátságosabb világába.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.