A dolog persze nem volt ennyire egyszerű, még hagyján, hogy az igen (az)másnapos Viktorral elkocsikáztunk az állomásra reggel 8-kor, de a vonatra való feljutás is igencsak megerőltetőnek bizonyult. Onnan már ugyanis sínen voltunk. (szó szerint)

Főleg Peti, akit az alkoholszinten kívül a lábába járó fájdalom is keserített. Haladási sebessége a szó szoros értelmében 1,14 km/h süllyedt, aminek következtében majdnem elütötte a 3 km/h -s csúcssebességgel száguldó BZMOT- mint ahogy azt a képsor hívatott ábrázolni. Másik Wellness hétvégék alkalmával előfordult ennél drámaibb befejeződés is, amire nemrég Viktor hívta fel a figyelmemet.

Ennyi volt rövid kiruccanásunk a Wellness hétvégék epikus történetébe. A következő alkalomtól visszatérünk az egyetem kevésbé felkavaró és barátságosabb világába.

A legnagyobb bajba általában akkor kerül az ember, amikor leginkább tisztában van azzal, hogy nem szabad semmit sem elrontania. Ezt a helyzetet hívatott felidézni az alábbi fiktív szituáció, melynél azért cinkebb helyzet is adódott az évek során. Ha már a politikai példáknál tartunk, akkor álljon itt egy olyan...

Éppen néhány MIÉP-es társaságában söröztünk. (Megmagyarázhatatlan események következményeképp.) Amikor is az egyik kedves barátom csendben megjegyezte, hogy eljön még a nap, amikor Magyarország határait ismét kétszáz tenger mossa majd. A bejelentést néhány pillanatnyi kínos csend követte, miután az egyik MIÉP-es (valószínűleg a leginkább kvalifikált) felállt és semmibe révedő szemekkel, azt mondta: Igazad van, el fog jönni.

Minden olyan embert tisztelni kell, akinek álma van.

Így megy ez.

A kóválygás Sződligeten megismétlődő szertartása volt a Wellness hétvégéknek. Gyakran előfordult az is, hogy bizonyos embereknek nyoma veszett, mint ahogy a képsorban is.

Na de! Kihasználom az alkalmat, hogy néhány szóban megemlékezzek Sződligetről. Festői település, ami valahol a Budapestet övező toxikus zóna lápjai és az alföldi sivatag határmezsgyéje között fekszik. Legfőbb infrastruktúrája a közvilágítás, ha működik. Éjszakánként mutáns-hordák, ittas egyetemisták, kutyák és baglyok járják. Kocsmái nincsenek, vagy nincsenek nyitva, de aztán mindig előkerülnek.

Amúgy a képsor utolsó képéről a Háború és Béke epikus jelenete jut az eszembe, amikor a hős (már nem tudom, hogy ki, de valami orosz) sebesülten fekszik a csatamezőn és kvázi megvilágosodik.  

Ezzel kezdetét is veszi a küldetés, melynek során el kell indulnunk, hogy sört vegyünk. Persze nem csupán a sör, de az étel beszerzése is rettenetes terhet rótt a Wellness hétvége részvevőinek vállára. Előfordult, hogy étel néven, egy helyi gyártó három zacskó csipszét (Marika csipsz), 1 kiló csipőspaprikát és 2 kiló kenyeret vettünk. Hujujj!

Amúgy félek a kutyáktól, mondjuk mostanra sikerült valamennyire kikupálódnom, de ez súlyos terhet jelentett akkoriban. Főleg akkor, amikor a Viktor elárulta, hogy ő kétszázas szögekkel a zsebében szokta járni a környéket sötétedés után. Hát igen, bár az még mindig nem teljesen tiszta, hogy miként lehet védekezni egy kutya ellen kétszázas szöggel. Fő a biztonságérzet.

Elérkeztünk addig a pontig, ahonnan már csak szabad asszociációkra hagyatkozva lehet ábrázolni az események további alakulását. A helyzet és a megtorzult valóság mértéke is indokolja ezt. Eleinte Viktorék kutyáját a Ginát akartam belerajzolni, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudok normálisan kutyát rajzolni. Úgy tűnik hiányoztam az óvodából, amikor tanultuk. (Minden esetre, utólag azért Gina emlékének ajánlom, ezt a képsort. Jó kutya volt, és szerette megnyalni a földön alvó embereket...)

Az állapot tisztázása érdekében, Petinek a hajában két hal van, jobb kezében egy postaláda, a balban egy tyúk, a lábán pedig egy kutya. A haja azért néz ki így, mert felvette a Krisztus-hasonmás pozíciót.

Csak azért, hogy még egyszer tisztázzuk, ez ilyen formában nem történt meg. Viszont a szörnyű konfliktus, amit az jelentett, hogy erőforrásaink elapadtak, minden egyes alkalommal bekövetkezett.