Itt az ideje, hogy kicsit növeljük a történetben szereplő kereszthivatkozásokat. Mivel tegnap úgy is Andrással iszogattunk együtt, ezért gondoltam az ő szellemét a mai nappal idézem meg. Amúgy meg mindenki önmagát rajzolja. A képregény-alkotók javíthatatlan álmodozók, akik egyszerűen nem tudnak kibújni a saját bőrükből, akármennyire törekszenek is. Kicsit úgy, mint mondjuk Frank Miller sin cityje, ami leginkább egy kiskamasz álmára emlékeztet. Minden nő kurva, minden férfi harcos. Amikor pedig Superman kiégett neki állt, hogy megrajzolja Clarck Kentet. Így megy ez.

Talán ez az egyetlen képsor amiben fiktív szereplő van. Mondjuk a drága Levente barátom hívta fel arra az apróságra a figyelmemet, hogy a valóságban kövérebb vagyok. Úgy éreztem magam, mint Scott McCloud, akinek ugyanezt szokták felróni. Jah kérem a művészember és az ő hiúsága. Mivel magamat nem látom, másokat meg igen, ezért önrajzoláskor nehezebb helyzetben van az ember. Marad a belső énkép, és az igaz erényességből fakadó belső szépség kisugárzódásának ábrázolása. (haha)

Ezt a képsort a Petivel közösen alkottuk. Az első kapcsolatfelvételt próbálja meg híven ábrázolni, bár persze az idő sok mindent elhomályosít. Idestova öt éve ennek! Én a helyszínre tisztán emlékszem. Az a dohányzónak kijelölt kapubeálló rész volt a még fel nem újított egyetemen, ahol szüntelenül professzorok varbijai és gazdasági vezetők merdzsói elől kellett elugrani. Azóta persze már nagyon szépen rendbe hozták az udvart. Amúgy meg, hogy mivel is foglalkozom tulajdonképpen? … hát...

Már amúgy is régen volt Petis képregény, éppen ezért esett a választásom az álomsorozat következő darabjára. Miyazaki totorója amúgy is háttérbe van szorítva a Mikiegeres Pikaccsus mém-kapitalizmusban. Amikor Japánban jártam direkt vettem egy kupac totorós kulcstartót, hogy legalább én hozzájáruljak a terjedéséhez. Nem sikerült. A totoró, mint ultimate brand továbbra is az árnyék-mozgalmak szimbóluma marad. A karoidaion mindenesetre lehet vele találkozni, mert szerencsére akadnak olyan emberek akik büszkén viselik.

Tudom-tudom ez nem is annyira vicces, mármint a telepátiás képsorhoz viszonyítva. Fontos azonban megjegyeznem, hogy a shiru nem vicces. A shiru véresen komoly, mint amikor már csak egy bukta marad a tepsiben.

Szövegileg nem, hogy nem 3kyuu-s (persze a régi rendszerben, mert egy magamfajta öreg róka csak abban gondolkodik.) hanem teljesen szinten kívül áll. A legegyszerűbb összetételeket néha nem-dzsójós kombinációkkal keverve. Szerencsére a nem dzsójós kanjikat a tanári irgalomból kifolyólag nem kellett azért megtanulni, ezért aztán szinte örültem, ha találtam egyet.

Az utolsó szó jogán még megjegyezném, hogy a kiemelt mondatszilánkocska a Kenpókinenbi-s (SUNTÓ!) részhez tartozik. Amúgy, ha valakit érdekel valami internet-kalóz-bűnöző-tolvaj felrakta a netre.

3kyuu=alsó-középfok (a régi rendszerben négy szint volt, az újban öt van és ott keményebb a 3-kyuu)

Dzsójó kanji: A hivatalosan elfogadott és újságokban, illetve tankönyvekben és iskolákban használt kínai karakterek. Ami halmozza a nemdzsójó karaktereket az már magasirodalom, vagy klasszikus japán. (és a shiru!)