A hivatalnokoknak néha nem jut eszébe, hogy ami számukra hétköznapi rutin, az az ügyfélnek létkérdés.

Ez a képsor amúgy 2006-ban játszódik. Fú de régen.

Ezzel egy sorozatot szeretnék elindítani, melyben a különböző szereplők bemutatásra kerülnek. Elsőként persze csak és kizárólag magamról.

Azért is kedves ez a képsor, mert futólag, olyan szereplők is látszódnak rajta, akik csak majd a későbbiek során fognak feltűnni. De ez titok.

 Limitbreak - remélem senkinek sem ismeretlen, aki ismeri az FF bármelyik részét. Röviden kifejtve, ez egy olyan támadás, ami nagyon lassan töltődik be, de rendkívűl nagy erejű. Az FF egyik részében például az egyik játékos keresztül vághatja az ellenfelén az univerzumot. Persze ebbe még nem feltétlenül hal bele az illető...

Tényleg  előfordult, hogy Petivel a maszkotokról beszélgettünk, de igazság szerint fel sem merült bennem, hogy valaha is maszkotot rakjak a képregénybe. Szereplő így is lesz majd elég.

Akkoriban még a japánszak közös maszkotját is kitaláltuk. Az illetőt Ivánnak hívták és szerethető kombinációja volt egy kolbásznak és Barba-papának. Az egyetlen említésre méltó tulajdonsága az volt, hogy önmagánál nagyobb dolgokat is képes volt elfogyasztani. Azt hiszem fél évig röhögtünk rajta. Talán egy későbbi alkalommal még felbukkan.

Amúgy meg a rózsaszín elefánt is tud aranyos lenni!

Végső soron úgy is elválik, hogy mi lesz vicces a valóságban. Az egyik dédapám saját bevallása szerint a hadifogoly táborban nevette a legjobbat életében.

Amikor erről beszélgettem Petivel, éppen a nyaralónk verandáján ültünk a kihelyezett fotelekben, és az eső után előmászó csigákat néztük, ahogy a koszos edényeinken az ételmaradékokat majszolják.

Persze viccnek indult az egész, de ekkor határoztam el, hogy a Karoidaion töltött éveimből képregényt csinálok.

Most így néhány hónappal azután, hogy otthagytam, néha még a legviccesebb momentumok is szomorúsággal töltenek el.

3. kocka:  しーん(shiiin) -képregényekben használt kifejezés, ami azt próbálja érzékeltetni, hogy mennyire nem történik semmi.)

 A négy kockából álló képregény amúgy Japán sajátosság, a neve Yonkoma, a narratikai sajátosságai kicsit eltérnek a nyugaton megszokott három kockából álló sztriptől. Híres példa az Azumanga Daio.