Feltűnhetett, hogy mostanában igen rendszertelenné vált a blog frissülése. Ezt a csorbát ideje mihamarabb kiköszörülni. Ezért aztán egy igazi vizsgaidőszaki unikummal folytatjuk a néhány heti mosolyszünet után is töretlen cselekményünket. (haha)

Az eset valóban megtörtént, mondjuk nem vagyok rá büszke, de hát a nyelvészet soha nem volt a legerősebb oldalam. A négyötöd amúgy szép jegy ebben a viszonylatban. Küldöm tehát a képsort mindenkinek, aki most vizsgázik nyelvészetből. (BA 2. évfolyam asszem...) Valamint mindenkinek, aki szereti.

A pónilovakkal kapcsolatban csak annyit, hogy éppen annyira képezik az életünk részét, mint a deviza hitel, a kínai ipod, a zselés szaloncukor és a csillámfaszláma. Mindezeknek a keverékéből jöttek létre ugyanis. A sellőpónit illetően még annyit, hogy egyáltalán nem egyértelmű, hogy alul ló és felül hal, vagy felül hal és alul ló. Az utóbbi ugyanis viccesebb lenne. Mármint ahogy fuldokol és körbe-körbe rohangál...

Elnézést, hogy mostanában nem nagyon született bejegyzés, de kicsit beteg voltam. Szó se róla. Majd az ünnepek környékén pótlok.

Ebben a képsorban a zen buddhizmus csodálatos szerepét figyelhetjük meg, melyet a shiru órán töltött be. Minden bizonnyal mindenki ismeri az enszót. Nos, ebben a kontextusban egy nagy áthúzott nullaként értelmezhetjük. A dolog a 0%-os zéhával többször előfordult, aminek az volt az oka, hogy az év végi elszámoláskor a minden órán megírt dolgozatból kettő nem számított az összátlagba a félév végén. Ami elég fair megoldás volt, mert figyelembe vette, hogy kétszer bárki lehet beteg. Aki egyáltalán nem volt beteg inkább megeresztett néha egy zen-dolgozatot, amikor lusta volt felkészülni, amikor más dolga volt.

Egy ideje ugyan nem volt bejegyzés, de ezen a héten, túlélve a nyelvvizsga jelentette sokkot. Visszatérünk a néhai hétköznapok elbűvölő rutinjába. Mégpedig az oktatásba, visszahozva a korábban már előkerült, szigorúan fiktív! Szereplőt. Az egyik első órára emlékezünk az alábbi bejegyzésbe, amibe az e-mail lista átellenőrzésének mókás percei elevenednek meg. Az email címek szigorúan kitaláltak. Szóval nem érdemes agyonspamolni őket. Amúgy kölyökkoromban tényleg vackor volt a becenevem... Van, aki még mindig így hív... 

Mára egy kis aktualitással készültem. Elvégre most vasárnap érkezik az előmikulási nemzetközi japán nyelvvizsga. Évente egyszer az egész világon, szóval nem kis alkalomról van szó!

A képsor abba az időbe repít vissza, amikor még mi is nyelvvizsgázgattunk. Természetesen az egyetemet ilyen tájban belengő rettegés és dögszag, csupán a résztvevők egészséges izgalmának volt köszönhető. A Nóryokushiken ugyanis mindent megtesz annak érdekében, hogy békességet és nyugalmat árasszon a feladatokat megoldani igyekvő résztvevőknek. Mindnyájan emlékezhetünk a kellemes átvezető muzsikára a magnóhallgatásokkor, vagy a vicces feladatokra, amiknél semelyik válaszlehetőség nem tűnt helyesnek. Úgyhogy sok sikert mindenkinek, aki megy.

Addig is,

Tenki ga ii kara, szanpó simasó! – Remélem mindenki hallotta! :)